A korrupciós világranglistán a 47. helytől a 67.-re zuhantunk vissza az Orbán-kormány alatt.

„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó. (...) A korrupciónak van 13-14 kidolgozott társadalomtudományi értelmezése. Ám az nem szerepel köztük, ha a nemzeti érdekért tesszük ezt vagy azt, az eleve korrupció.” (Lánczi András)

Magyarul, ha az MSZP-SZDSZ lop, az korrupció, ha a FIDESZ-KDNP lop, az nemzetépítés.

Bizonyithatoan közpénzböl magánvagyonba áramlott, mely mögött nincs elvégzett munka, vagy kamu az elvégzett munka, vagy jelentősen túlárazták :

- Farkas Flórián : 5 milliárd (Híd a munka világába)

- Századvég 3,8 milliárd (2010-14), 4,85 milliárd (2015-)

- Erzsébet program : 4,4 milliárd (kamu-felújítások, táboroztatás lepusztult szállásokon a piaci többszöröséért)
- Tiborcz István : 13 milliárd forint (Elios, OLAF jelentés súlyos korrupciót állapított meg)
- Mészáros Lőrinc : 105 milliárd forint
- Matolcsy György (MNB Alapítványok, « elvesztette közpénz jellegét » ) : 169 milliárd
+ 500 millió jutalom az alapítványok vezetöinek
- Matolcsy György testvére : 20 milliárd forint
- Semjén Zsolt :
- Kósa Lajos :

(folytatjuk, segítsetek, dobjatok linket, adatokat)

Egyéb korrupció-gyanús, feleslegesen elköltött pénzösszegek :

Olimpia-előkészítés : 35,5 milliárd (= pénz a haverok zsebébe a nagy semmire) :
- Budapest 2024 Nonprofit Zrt. : 16,74 milliàrd
- 4,2 milliárd forint sportszövetségeknek
- 0,75 milliard Kemény Ferenc Program
- Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zr16,55 milliárdért megvette a Wingtől azt a Rákóczi hídtól délre fekvő, 15 hektáros Duna-parti területet, ahova a 2024-re tervezett budapesti olimpia megvalósítási tanulmánya szerint az atlétikai stadiont tervezték

Stadionok építési költsége : 350 milliárd

Értjük-e most már miért bagatell Flóri csekély 5 milliárdja? Még büntetést is kaphat a fideszben, hogy "csak ennyit" lopott. 

Mire nem ment pénz ?

Magyarországon évről évre, minimum 600-700 milliárd forinttal kevesebbet, GDP-arányosan 2 százalékkal kevesebbet költenek a gyógyításra a V4-ek átlagánál. És még nagyobb a lemaradás az EU-átlaghoz képest. (2017)

Csak extra-támogatással tartható fenn a hazai egészségügy működése: a kormány idén ősszel mintegy 42 milliárddal kényszerül kiegészíteni a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) költségvetését azért, hogy ne kelljen félbeszakítani egyetlen beteg terápiáját sem. (2017)

Emlékezzünk még : A képviselők 750.000 forint felett keresnek, de emlékezzünk Zsiga Marcellre aki szerint meg lehet élni havi 47.000 forintból...

29 évvel az 1989-es fordulat után, megannyi garnitúra szereplésével és leszereplésével, 2018-ra valószínűleg a legkevésbé a politikával foglalkozó, leginkább illúziókat tápláló honfitársaink többségének is leesett, hogy abban a rendszerben, amit ma demokráciaként értelmezünk, miért csak rossz vagy rosszabb választás létezik.

Hogy a politika célja a hatalom megszerzése és legyen az MDF vagy MSZP, SZDSZ vagy KDNP, Fidesz vagy Jobbik, DK vagy Momentum és hagy ne soroljam tovább, a hatalomra kerültek célja a harácsolás, minél nagyobb anyagi javak saját zsebben való eltűntetése. A módszerek, a nyílt vagy titkolt megoldások a pofátlanság mértéke csak amiben ezek különböznek.

Az a nagy helyzet, hogy neked, mint állampolgárnak jogod van megválasztani, hogy ki ürítse ki a zsebeidet. A "nemzeti" oldal ezt azzal fejeli meg, hogy magyar „parasztnak” magyar „zsarnokot” mert az mégis mennyivel jobb, ha egy magyarnak fizetjük a túlárazott termékeit, legyen itt szó kenyérről, gázárról, közvilágítási tender áráról mintha egy külföldinek. Persze, hogy jobb : nekik, hiszen úgy az ő zsebeikben tűnik el a pénz. Különbség aztán az állampolgárra nézve égvilágon semmi. Jogos, hogy ennél bizony többet ér az a bizonyos vasárnap délelőtti horgászás a szép tavaszi időben.

Tehát „diabeteszesként” jogodban áll a nutella és a kakaó között választani. Nem baj, hogy mindkettő kinyír, bocs, cukormentes menü nincs a terítéken.

Tényleg irtó széleskörű jogokkal rendelkezel a jelenlegi demokrácia rendszerében azzal az egyetlen eszközöddel, mint választópolgár, hogy 4 évenként te a demokratikus játékszabályokat betarva elküldheted a fenébe a mostani lopósokat, akik 4 év alatt felülről magasan tettek a demokratikus játékszabályokra  :

A) lehetőségként, hogy hatalomban tartsd a jelenlegi tolvajbandát

B.) lehetőségként, hogy visszahozd a korábbi tolvajbandát, vagy

C.) lehetőségként, hogy teljesen új, pénzéhes tolvajbandát segíts a hatalomba. 

Hatalmas perspektívák - és ezt politológusként írom. Minden ideológia, program, igérgetések csak maszlag, a szépségtapasz. Hidd el, akik ezeket csak szemernyit is komolyan vették azokat már rég kigolyózták Magyarországon. 

Biztos vannak még azért naivok, akik a Jobbik vagy mondjuk a Momentum kapcsán még elhiszik, hogy nem, majd  ezek a szüz emberek, majd ők… de remélem egyre kevesebb ezen szánalomra méltó honfitársaink tábora. (A Jobbik kemény orosz-szálaival már „bizonyította”, mely érdekcsoportok nyújtanák be a számlát, Tiborc helyett pedig megint Simicska?)

Elszámoltatás? Valamikor is? Ne nevettessetek már! Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Demszky, Gyurcsány el lettek számoltatva? Ja hogy Zuschlag? Ő a sajátjainak sem kellett valamiért... Az a helyzet, hogy fogják ezek egymást keresztül-kasul és a felszíni csörte alatt az elit igencsak haverkodik és összezár : a szakadék nem közöttük van, hanem az elit és közted, mezei állampolgár között. Remélem feltűnt már...

Ami engem illet : lábbal szavaztam, ez a legjobb választás. (Több százezren szavaztunk így, és egyre többen a fiatalok közül. Apropó, az utolsó ne felejtse el lekapcsolni a villanyt!) Tévedés ne essék, mindenhol lopnak (valamennyire), de azért meg lehet nézni, egy Németországban, Dániában vagy Svájcban mennyire hagyják labdába rúgni a nem kiváltságosokat, a hatalom képviselőire fel nem esküdötteket is, vagy azon többséget, akiket ez az egész nem érdekel. Köszönöm szépen, inkább ezen utóbbiakat választom a feudalizmusba folyton visszasüllyedő és onnan évszázadok óta kijutni képtelen szegény Magyarország helyett.

Pedig lehetne jobb is, nem is annyira utópisztikusan. Örvendetes az a harag, amellyel az esélyesek a kamupártok indulását kísérik, mely a jelen esetben csak a Fidesznek jó. (Korábban meg ők szívtak a Centrum Párt és egyéb szörnyszülöttek miatt, és majd szívni fognak még, ha a rendszer nem változik, csak éppen ellenzékbe kerülnek majd valamikor).

Magyarán olyanokat olvasni, melyek azért az antik görögöktől fogva léteznek, és itt-ott feltűnnek azért a nyugati demokráciáknál is ilyen-olyan szinteken. Nevezetesen, hogy a kamupárt elnöke vagyonával feleljen a kapott támogatásért. Nocsak! Most tekintsünk el attól, hogy jogászaink részben túl bénák ahhoz, hogy ezt használható jogi keretbe öntsék, másrészt az európai jogszabályrendszer sem segít abban, hogy ez úgy legyen szabályozva, ahogy kéne (egyéni jogok, magántulajdon = maffiózok jogait is védjük, mert ez úgy szép és igazságos) : beleértve nagycsaládot, barátokat, párttársakat, pénzmozgások alapos utánkövetésével.

Hiszen tudjuk, 750.000 nél is többet kereső szegény-szegény képviselők papíron szegények, mint a templom egerei. Hiszen mindent családtagjaik nevére iratnak. Míg egy kezdő rezidens orvos bére portás szintű, addig nekik még ez az összeg is kevés, emlékezhetünk a híres Puzsér-féle KDNP videóra.

Kapják ugye ezt a nagy összeget azért, hogy őket ne lehessen korrumpálni, hogy csökkentsük a korrupciót. Hát baromira nem csökkenti, erről már tengernyi papírunk van. Szóval akkor kaphatnának alapból annyit, mint egy kezdő (szak)orvos, hiszen az mégis 10-11 évet tanulta a legnehezebb stúdiumok egyikét, valamint mert hogy már baromira kevés van belőlük az országban. Míg a nyikhaj huszonéves képviselőnek még a diplomája sincs meg gyakran, szunyókálni jár be a munkahelyére és jó ha évi egyszer felszólal a Parlamentben. Meg érdekes módon ez az érv például az orvosok béremelése esetében (itt nem a szakma csúcsorvosairól beszélünk, anyagi értelemben) nem számít, azoknak is maradjon alapból kicsi a fizetése a jó korrupt hálapénzes rendszerrel.

Namost, ha már mégis megszülte a szürkeállomány ezt a saját vagyonnal felelést, akkor miért ne lehetne rögtön gyakorló politikusainkra is alkalmazni? Ja, hogy úgy már mégsem olyan jó ötlet? Hiány van a költségvetésben? Nosza kedves kormánypárti képviselők, párttagok, tessenek a zsebbe nyúlni és kifizetni. Helyi szinten is? Polgármesterek, képviselőtestületek vagyonukkal feleljenek. Megjött az OLAF jelentés és kiderült a csalás : szintúgy, max. eladjuk Szijjártó meg Lázár kastélyait. Lehet még az agyhalott fideszes mamelukkommandó is felébredne, botot ragadna és használná, ha főnökei lopása miatt az ő és családjának zsebéig lemenően kotorásznának.

Mert most mi a helyzet? Vállrándítás, hogy sebaj gyerekek, majd a közösből (azaz abból, amit Mari néni meg Pista bácsi befizetett) ezt is kifizetjük, nekünk ugyan egy fillérbe se kerül. Feleljen az adott miniszer (pártja és holdudvara) vagyonával a mindenkori hiányért, a magyar államot miattuk ért büntetésekért (Luxembourg-i EU Bíróság, Strasbourg-i Emberi Jogi Bíróság, Hága stb.).

A képviselők béréről pedig nehogy már saját maguk döntsenek, ez aztán a teljes nonszensz. Hol láttál olyan piaci alapon működő céget, ahol az alkalmazott határoz a saját fizetésemeléséről? Olyan érdekes megfigyelni a permanensen egymás haját tépő kormánypárti és ellenzéki képviselőket, hogy eme legnemesebb órájában a vitának megszállja őket odafentről a szent egyetértés szelleme, a ráncok kisimulnak, az arcokra angyali derű ül ki.

Dehogy tiltakozna valamelyikük is az illetmények emelése miatt. (Ja bocs, a KDNP kivétel, nekik ugye túl kevés volt az emelés mértéke. Aligha ismerek pártot, mely ennyire tükörképét képviseli az ideológiájának. Mely nála jobban tudja égetni a hívőket.) Dehogy említené fel a népre, a zemberekre politikai okokból oly gyakran hivatkozók egyike, hogy hát nem sül le a képünk ennyi bérrel, miközben egy tanár vagy egy orvos (stb. stb.) csak ennyit keres. Bolondok lennének! A nagy emelési szellem csak akkor törik meg amikor a közalkalmazottak, pedagógusok, tűzoltók, orvosok stb. béréről vagy sok esetben már elvégzett munka, túlóradíjak jogos, visszamenőleges kifizetéséről van szó.

Kézenfekvő lenne a megoldás, fel kell állítani egy pártfüggetlen grémiumot a szakmák képviseletében, amely majd eldönti, hogy arányosan mennyit érdemel egy képviselő (nem többet, mondjuk, mint egy kezdő szakorvos) vagy egy miniszter stb. stb. .

Azzal is megelégednék, ha minden kedves induló párt közjegyzőnél letétbe helyezne a választások előtt egy nyilatkozatot, hogy hatalomra kerülése esetén saját (nagycsaládi szintig) tagjai és holdudvara vagyonával kamatostul felel az államháztartás hiányáért, csalásokért stb., el nem évülő módon, feljogosítva az államkincstárat az inkasszóra. Ha maguk nem fizetnének, akkor pártelnöktől/miniszterelnöktől lefelé az országos listájuk sorrendjében. (Kivéve persze a vis maior eseteket, úgymint háború, természeti katasztrófák, világgazdasági válság.)

E nélkül kedves Vona Gabi, Karácsony Geri, Szép Betti (és hagy ne soroljam) bármilyen szépen is mosolyogtok, bocsika, de nem tudunk hinni nektek. E nélkül az van a homlokotokra írva: "Éspedig mi is lopni fogunk!"

Aztán pedig - mert legyünk realisták - ha az ország helyzete rendben van, ha az állampolgárok tisztességes, a politikusok pedig nem kiugróan magas bért kapnak, ha rendbe van téve egészség és oktatásügy, ha megszüntetitek a túl- és kamuszámlázások rendszerét, ha nem nálunk épülnek a legdrágábban az autópályák Európában, ha a tendereket nem nulla tapasztalattal rendelkező, tegnap létrejött kamucégek nyerik, a piaci ár többszöröséért, ha az OLAF is mindenhol mindent rendben talál, azaz valódi verseny van, akkor egyáltalán nem fog zavarni, hogy emellett mennyire gyarapodtok és hozzátok (az évtizedes tapasztalatokkal, és referenciákkal rendelkező, már bizonyított) holdudvarotok cégeit helyzetbe.

Lássuk, melyiknek van annyi vér a pucájában, hogy bevállalja a felelős politizálást!

És te kedves állampolgár, tudsz róla, hogy jelenleg a fent említett magas képviselői bérek mellett még a tolvajbandák holdudvarának teljes költségtérítését is te fizeted? Ha tanár vagy, tudod, hogy mennyit kell szarakodnod egy havibérlet elszámolásánál. Ha a 30 napra vett bérleted 1 napja is túlmutat a hónapon azt már nem fizetik ki, levonják (!), hiába szarakodtál az intézmény nevére kért számlával és mutatod be a bérletszelvényed. Ha külügyben munkaebéded volt és el merted rakatni a maradékot műanyag dobozba, a számlán 40 kemény HUF többlettel nagyon komoly retorzióra számíthatsz és napokig ezen fog pörögni a főosztály. (Valós, ismert példákat hoztam.)

Ámde Lázár és társai hasra bemondják, hogy 1.800.000 millió benzinköltség és láss csodát minden további nélkül kifizetik nekik. Nem kell itt semmilyen számlákkal meg bizonylatokkal szarakodni.

És jobb ha tőlem tudod, nemcsak nekik, hanem az összes kormánybuli, akadémia, alapítvány hagy ne soroljam titkárainak szolgálati, csúcskategóriás autóját te fizeted (bemondásos alapon), teljes havi költségtérítéssel, legfelső szinten sofőri bérrel. (Valós, ismert példákat hoztam.) Mert ez ugye jár és szegényeknek a milliós bér mellett nem tellene kifizetni...

Amíg tehát ezeken a területeken nem történik változás, teljesen mindegy, hogy melyik (tolvaj)bandát segíti a hatalomba az állampolgár, a lopási lehetőségek ilyen széles tárházainak tágra nyitott ajtajai előtt még a leginkább becsületes politikus (micsoda oximoron!) is kísértésbe esik.

Tisztában vagyok vele, hogy lábbal, nem mindeki - főleg az idősebb korosztály - szavazhat. Ha meg lenne a kellő intelligencia a magyar társadalomban ún. fehér szavazatokat adnánk le, jelezve, hogy szavazni azt éppen akarok és véleményem az éppen van, csak a kínálatban nincs megfelelő.

Az azért nagyot szólna, ha a leadott szavazatok 70, de legalább több mint 50%-a érvénytelen lenne. Csak ezzel tudná kifejezni megfelelően a magyar társadalom, hogy az egészből rendszer szinten teljesen elege van és nagyon nem jól működnek a dolgok errefelé.

« Plágiumból hatalomépítés »  - Miért kudarcra ítélt rövid- és közeptávon a vonai fordulat ?

Ez a mese nem ma kezdődött...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lelkes fiatal csapat, mely mindenre kész volt a hatalomért. És a változásért. De csak azért a változásért, ami megdönti a régit, az akadályt, mely karrierjük előtt tornyosult. A KISZ-böl kiszorultak vagy eleve, vagy mert nem tudtak ott még elég jól helyezkedni. A progressziót a liberalizmusban látták, itták Soros György szavait és zsebre tették pénzét.

Úgy tűnt számukra, az évek óta "szamizdatolós" csapat van tisztában a legprogresszívebb nyugati trendekkel, ők a legfelkészültebbek politikai-gazdasagi szempontból. Ezekhez kell tehát állni, mert egyedül kevesek vagyunk. Csak egy baj van velük : túl öregek, mellettük mi fiatalok nem rúghatunk kellőképpen, illetve kellően rövid időn belül labdába.

Nem baj, mi pótoljuk lelkesedéssel és fiatalos szervezési lendülettel azt, ami hiányzik. Nem kérdés, hogy nem SZDSZ ifjúsági szervezet, hanem teljesen új párt leszünk. A projekt meg is indult, ahogy koptak a liberalis öregek a tűzvonalban, úgy nőtt a fiatal liberálisok támogatottsága.

De egyvalamiben nagyot tévedtek, pontosabban nem tanulták meg rendesen a politológiai leckét. (Hiába, a mozgalmárkodás a tanulás és szakmaiság rovására ment már a kezdetek kezdete óta.) A liberalizmus Európában szinte mindenhol max. 5-10%-ot hoz, ez pedig kispárti jelleggel jár, mely lehet olykor a mérleg nyelve, de a főhatalom megragadásához kevés. Ráadásul nemcsak kispárti, de "béta verziós",  "kiscsoportos" is a szadesz mellett...

Kellett 2 választás mire ezt a fiúk a maguk hibájából végre megtanulták. Addig is használták a liberalizmus hátszeleként megjelenő külföldi pénzcsapokat és a fesztivál-jellegű bázisépítést, egy olyan bázisét, melyet ugyan az « öregekkel » meg kellett osztani, de viszonylag szervezhetőbb és mozgosíthatóbb volt.

Mivel a cél mindig is a hatalom megszerzése volt és nem az ideológia, maradandó, értékes projektek véghezvitele, a nemzet felemelése,  vagy a tudatos országépítés történelmi távlatokban, intelligensen felismerték, hogy ha előrébb akarnak jutni, akkor (időnként) ideológiát kell cserélni. Csupán a szavazat-maximalizálás érdekében át kell tehát fazonírozni magukat valamiféle néppárttá, hogy kilépve a kispártiságból végre hatalmi tényezök lehessenek. Bizonyítva életfelfogásuk, szakmaiságuk szilárdságát ezen út során Magyarországon egyedülálló módon a politikai-gazdasági koordinátarendszer mind a 4 szegmensét körbejárták. Proli-pragmatizmus.

Lelkiismeretük egy pillanatig sem ellenkezett. (Vagy akinek igen, mert nem tanulta meg, hogy a politikában ilyen nincs, az azonnal repült.) Első lépésként jobbos hátraarccal pillanatok alatt átkerültek középre, sőt attól időnként még « jobbrább ». Felismerték, hogy a kiábrándult jobbra húzók és a számtalan apró, leszerepelt jobboldali párt töredékszavazatai összesitve lényegében már kormányváltó erőt jelentenek.

Jól látták, hogy a jobboldali értékrenddel rendelkezö konzervatívok (legalábbis akkor még) nem rohantak mindenért haknizni az utcára, de azért az egyik legjelentősebb értékközösségüket az országban a szocializmus alatt sem tudták szétverni. Hirtelen tehát a Saulusokbol Paulusok lettek, mindezt profi marketinggel leöntve. Becsomagolták szépen és nemzeti színű pántlikával átkötve kínálták a selejtet, mellükre tányér nagyságú kokárdákat ragasztottak és viselték, mint a viccben Brezsnyev a herendi porcelánt. (Ez lett a polgári Magyarország.)

És a jobboldali (keresztény) szimpatizáns néptömegek – bizonyítva azt, hogy az emberi emlékeztet milyen rövid – ezt szépen el is hitték. Elfelejtették kik híresültek el a "Csuhások, térdre, imához!" bonmot következtében. Igaz, ehhez a « minden midegy » kiábrándultsága is kellett.

A polgári kormányzás még legalább adott a látszatra és hitt abban, hogy amennyiben a lopás mellett épülnek is (a) dolgok, és előremutató projektek indulnak meg, az elég lesz az újrázáshoz. Ekkor még a ma is álló Nemzeti Színház volt az orbanizmus jelképe, nem pedig az egy év alatt szétmálló látványpékség, a Tabán-felújítás.

Hataloméhségük kiemelkedő voltán túl mit is tudtak felmutatni? Saját egyetemi végzettségük ellenére igencsak gyér szürkeállományukat a legtöbb területen valódi, elismert szakértői bázissal leplezték, illetve egészítették ki. Ekkor még azt hitték a siker, a hatalomban maradás kulcsa a profi szakpolitikák, szakpolitikusok domesztikálása. 

Ekkor még nagyon féltek a külpolitikai elszigetelődéstől is. Ez az egyik olyan tényezö, ami miatt a radikális térfélre való nyílt betöréstől meg inkább óvakodtak. Nem ideológiai alapon, csak csupán azért, mert úgy vélték, ez hatalmuk konzerválását esetleg megzavarhatja. Ekkor tehát még komolyan vehető szakembergárdát is be tudtak vonni szatellitkörükbe (mely nemcsak kampány- és marketing-szakemberekből állt).

Ennek megfelelően 2002-őt nem tolták túl és ... vesztettek

Úgy tűnt minden elveszett, a populáris demagógia mindennél többet jelent. Felismerték helyesen - hogy csakcsupán a minden áron hatalomban való maradás szemszögéből megint irányt vétettek, túl szűk bázisra építkeztek, súlyos hibaként elfelejtkezve "ősellenségeikről" a kádári "nyuggerekről" és "panelprolikról".  Ezt is tudomásul vették, és mestereikre rálicitálva lettek demagógabbak a demagógoknál. Meg kell hagyni mesterien tették híveikké a korábban leköpött és a hátuk mögött persze még mindig kiröhögött, lenézett, a szocikból tömegesen kiábrándult embertömegeket, vagy legalábbis ezek egy jelentős részét, a sör-virsli-foci szentháromsága jegyében. 

Jobban figyeltek a külföldi mintákra is és megtanulták például a francia Sarkozytől, hogy egy csupán politikai marketingesekböl, csupán profi kommunikátorokból álló szakértői csapat is elég a győzelemhez és a hatalomban maradáshoz. (Legalábbis egy ideig). A többi pedig nem számít, profin kell kommunikálni és agyakat mosni kormányzás, valódi hosszú távú tervek és víziók megvalósítása helyett.

Folyamatosan ellenséget, mumust kell mutatni a népnek, akitől megvédjük. Legyen az migráns vagy a bohóc Gyurcsány, Orbán jelenlegi legjobb ügynöke, egy folyamatos felkiáltójel, hogyha a Fidesz nem, akkor ugyan már kik jönnek majd megint vissza. Mindez nyakonöntve a csimpánzok értelmi színvonalára hajazó konzumidióta konzultációk előre megírt válaszaival. 

A valódi szakértők és értelmiségiek pedig inkább terhesek, hiszen nem Bólogató-(Áder)-Jánosok. Az önszuggesztív, vak sikerpropaganda lendületét megtöri a józan kritika és a szakértői elemzések.

Igy ezen szak- és értelmiségbázis végül teljesen lekopott és kivillant a csupasz-szőrös fenék a kőművesdekoltázsból. A hatalom meglett, a kör pedig bezárult : Immár megint új követendő mintát kellett találni, a hatalom hosszú távú konzerválásához.

Pedig hatalmas esélyt kaptak, hogy a XX-XXI. század fordulójának új Széchenyi-ei legyenek, össznépi felhatalmazással, túláradó bizalommal, uniós pénzek eddig soha nem látott mértékű beáramlásával. De a mérce túl magasra lett téve e középszerű csapat kispistáinak, pontosabban kisviktorainak. Így erőlködés helyett inkább elszórakozták e történelmi lehetőséget stadionjaikban szotyolázgatva. Hiába, Viktorból nem lesz szalonna...

Közben új kabalafigura után néztek. Az új minta a régi lett, mert már nem maradt mit előhúzni a cilinderből, a Kádár rendszer hosszú időszaka. Nem mondhatni, hogy nem tanulnának a fiúk. Vagy csak kifogyhatatlan a tinta a fénymásolójukban. A hosszú távú sikeres berendezkedés a rezsicsökkentés és migráncsozás populista igéretei, vagy éppen a folyamatos harci helyzet (v.ö. a « helyzet fokozódik ») megteremtése által.

Szerencséjükre közben a Nyugat is kellőképpen blamálta magát ahhoz, hogy ne csak számukra, populista szlogenjeik szintjén, hanem a szakemberek előtt is teljesen komolytalan legyen. Meg kell hagyni, ennek egybemosására is profin rájátszottak, rájátszanak súlyos féligazságaikkal, amik még mindig többek, mint egyes témákban a Nyugat teljes hazugságai.

Immár nem az lett a kérdés, hogy mi a jó vagy rossz megoldás, a polkorrekt és a nem polkorrekt megoldás (melyben aztán jól el lehet itélni a nemzeti radikálist), hanem, hogy van-e egyáltalán valamilyen megoldási ötlet vagy semmilyen megoldási ötlet sincs.

A semmittevésnél pedig leggyakrabban még a legrosszabb megoldási verzió is jobb. Igy kovácsoltak szintén mesterien politikai tőkét azzal a Nyugattal szemben, amellyel szemben a legkisebb skrupulusaik is elmúltak. Bizonyiték a radikális térfél immár gátlások nélküli használata, mely egyben egy bizonyos új titán álmainak is gátat szabni hivatott…

Volt ugyanis a fenti átalakulási folyamatban egy elvetélt kisérlet is, volt egy olyan vízió, hogy alulról szerveződő polgári körök (felülről sugalmazott) létrehozásával - a paradoxon ellenére - kiépülhet egyfajta józan, öntevékeny és önképző civil társadalom, mely nem hagyja magát úgymond átverni, hanem majd « felelősségteljes döntésként » szavaz rájuk, hiszen olyan nagy a kontraszt a « volt komcsi » és a « leszerepelt libsi » gárda között.

A gond csak az lett, hogy a 10 millió bolgárgyörgy országa szabadult rájuk a szakemberek helyett, akik szép csenbden elhúztak külföldre. Előbbieknek pedig tesco-gazdaságos konzultáció kell a kosarába, nem pedig subler a kezébe.

Álljunk az új élére, ha már megakadályozni nem tudjuk. 

Csak éppen időközben kiderült, hogy az ellenzék átal kreatívan Polgári Öntevékeny Csoportoknak (P.Ö.CS.) keresztelt valamik a hatalmi törekvések gátjai, mert az egészséges rotációt erősitenék. Ez pedig a régiek kikopásának komoly veszélyét hordozta magával, arra nézve, hogy ismét a legfőbb hiúsági célként kitűzött hatalomba visszakerüljenek. (Nekem kell mindenről döntenem, csak olyanok vehetnek körül akik ajnározzák a döntéseimet, 1984 világában élve kizárom a valóságot : Patologikus.) 

Ákoskám, hol alszol ilyenkor mégis, bankkártyád bedarált, betakar? Meg kell hagyni, azért értelmesebb művészkéik, okoskáik is érzik ám az átható pukiszagot, csak diszkréten félrenéznek...

Saját maguk józanabbjait (Pokorni, Navrasics) is kirotálták és hogy teljes legyen a kép lecserélték az új generációk hülyéire (Szijjártó) vagy hazugjaira (Lézerjani, Rezsiszilárd). Hamar kiderült, nem józan gondolkodásra és kritikára, hanem náci-erősségű pártszervezetre van szükség a hatalomban maradáshoz : itt a kelet-európai, balkáni baksisok térségében ez kell.

---

Mindeközben a polgári körök létrehozásánál egy « ifjú titán » is szerepet vállalt, remélve, hogy a körök majd a politikai rekrutációt is elősegitik. De hamar tapasztalnia kellett, hogy neki még igencsak sokat kéne várni a sorban a szamárlétrázásnál.

De a célja ugyanaz : a hatalom. Mindenáron. Mármint a legfőbb hatalom. Neki nem elég a csapatban kussolni vagy hülyeségeket beszélni "örök" Nr. 2. - Nr. 3. szerepben. Ő nem akarta Lézerjaniként kiosztani az észt, hüppögve műfelháborodni, értetlenkedni majd elhatárolódni attól a palacsinától, amibe pedig előzőleg saját maga töltötte bele a ganét. Sem Kósa-playboyként kupakozni ki tudja milyen szert szívva.

Hogyan lásson hozzá ?

A példa adott az exnagyvezér által. De most a libsi oldal már nem jöhet szoba. Hol van tehát rés a rendszerben, nem kellően integrált, de mozgósítható, lelkes politikai erő ? Titánunk csillogó tekintettel ezt a radikális oldalon találta meg és kezdte meg a munkát.

Meg kell hagyni, keményen dolgozott, a radikális párt szépen fel is futott, elérte a kispártiság határait. A példa megint adott volt, ezután kell következnie ugyanis a köpönyegforgató nagyjelenetnek. Mi sem világosabb : A kispártot « rá kell tolni » a néppártosodás útján a széles néprétegekre. Nem lesz itt baj, mert ez már bejött egyszer a Viktornak. 

A bökkenö épp csak ez, hogy egyszer már ellőtték ezt a poént. (Nem baj, az emlékezet rövid, láthattuk). Csak éppen az ellenfelek mások : megmaradtak a balfék exkomcsik és az ultralibsik, de ott van az ezek vállán felkapaszkodott kádárosodó néppárt is, mely a félelemkeltés eszközeként még ráadásul a radikális eszköztár egy részét is lenyúlja.

Más baj is van. Nincs meg a kellően elszánt és kiépitett « élcsapat » mely az egészet mozgatná. Karton-Castrónknál (© Bödöcs) is egy a vezér, de ott az erős, célratörő (és gátlástalan) csapat mögötte, amely tudja, hogy mi az irány – itt viszont lényegében egy személy van csak, aki tudja mit akar és nem egy csapat.

Az utcai-mozgalmi jelleg is jóval erősebbre sikeredett, mint a libsiknél. De itt ez most hátrány : míg ott eszköz volt csak, addig a radikalizmusban ez az alap, amire minden épül. Akkor most kukázható, vagy nem?

Most erről a « mozgalmi radikalizmusról » bizonygatja az egyszem elnök, hogy sorry, lejárt a szavatossága. A csapata pedig nem közös célakarásból, hanem önsorsrontó önféltésböl van vele. Vakon kell előre menni, különben minden eddigi eredmény is elvész… hogy meddig, nem tudjuk, de valószínűleg a betonfalig.

Kérdés, akar-e a mozgalom legitimáló értelmiségi hátteret, vagy ezt a fázist meg akarják spórolni, mert a követett minta szerint ezek később úgyis terhesek lesznek. Ezektől később úgyis meg lehet szabadulni, mikor már vakon követ minket a nép. Mert ezek hiánya a Jobbik körül igencsak szembetűnő.

Egy valódi, racionálisan gondolkodó és cselekvő szakembert az általában erősen emocionális töltetű radikális megoldások, a politikai radikalizmus mindig is taszít, még akkor is, ha a szándékok szerint az csak a múltból ittmaradó buké a tisztító vízben alámerült és « megkeresztelt » új tagság körül.

A « levadászhatók köre » pedig valószínűleg levonta a konzekvenciát, mennyire volt jó ötlet a Paulus Nr. 1-el együttműködni és ezt mennyire nem éri meg megismételni Paulus Nr. 2-vel. Bár mivel értelmiségiekről van szó, van az a pénz… 

Másrészt mindez a bűvészmutatvány már copyrightos, az a bizonyos Saulus Nr. 1 eljátszotta, sőt, saját rossz példáján keresztül még illusztrálja is, hogy hova vezet ez az út. Így nehéz eladni a bulit védjegy nélkül, az újdonság ereje nélkül.

Ráadásul a média, internet most sokkal erősebb, mint a `90-es években volt, igy a « trónharc » minden egyes eleme meg lett szellőzetve és ki lett tálalva, már akkor jelentős népszerűségvesztést okozva az alapmagban.

Ez önmagában még nem lenne végzetes, de a bizonytalanokat miért terelné be az új néppártba ? Ők csak azt látják : ezek a legjobb esetben is ugyanazok…

A fentiek ellenére a politika olyan erőtér, játék, melyben az időfaktor igen is jelentős tényező és számukra szerencsés konstellációkban képes hatalmora juttatni akár korábbi bukott politikusokat is, igy nem mondható, hogy eleve minden veszve lenne. A címben ezért nem szerepel a « hosszú táv », megadva a pártvezérnek az esélyt, hogy vesztes meccs után is feláll a padlóról. 

De ehhez nem lemásolt megoldások, hanem eredeti ötletek kellenének. Bár néha elég a legkisebbik rossznak látszani - ha csak a hatalom megragadása a cél. Néha...